Vannak azonban világos jelei annak, ha a hallásunk nem teljesen olyan, amilyennek lennie kéne. Lehet, hogy nehezebben érti meg telefonban a beszédet? Panaszkodik a család, hogy túlságosan nagy hangerővel hallgatja a rádiót vagy a televíziót? Nehezen tudja követni a beszélgetést egy étteremben vagy egy zajos utcán? Gyakran érzi magát kimerültnek a családi események után, annyira kellett figyelnie? Jobban hall akkor, ha látja az Önnel beszélgető személyt?
Ezek mind a hallásveszteség tipikus jelei. De ne aggódjon, a hallásveszteség nem olyasmi, amit egyszerűen el kell viselni. Ön tehet – és tennie is kell – azért, hogy jobban halljon.
Sok ember nehezen barátkozik meg azzal a gondolattal, hogy hallókészüléket kell viselnie. Halogatják a döntést, végül csak akkor lépnek, amikor már a rossz hallás miatt fellépő problémák egyszerűen maguk alá temetik őket.
Minél hamarabb kezd valamit a hallásveszteséggel, annál jobb. Ha még kicsit romlott is csak a hallása, a hallókészülék segít abban, hogy fenntartsa az agyban azokat az idegi kapcsolatokat, amelyek a hangok meghallásához szükségesek. Minél tovább halogatja a hallókészülék viselését, annál nehezebben szokik majd hozzá, amikor végül rászánja magát; ráadásul közben rengeteg hangot mulaszt el.